Játsszunk együtt!

1 Lájkoltad

Ebben az írásomban a játékról, mint tevékenységről fogok írni, amely a gyermekeink számára és saját felnőtt életünkben is fontos szerepet tölt be.

Érdekes átgondolni, hogy kinek mit jelent a játék. Örömteli önkéntesen választható aktivitást, kikapcsolódást, feszültségoldást, konfliktusmegoldást, veszélyek leküzdésének élményét, kreativitás szabadságát, társas élményt. Mivel a gyermek a játék által ismeri meg a körülötte lévő világot, alakul személyisége, társas kapcsolatai, fejlődik észlelése, mozgása, gondolkodása, ezért rendkívül fontos szerepet tölt be az életében. Szülőként és fejlesztőpedagógusként is úgy gondolom, hogy a legtökéletesebb időtöltés a gyermekeinkkel való együttes játék. Ekkor olyan közös élményekkel gazdagodhatunk, amelyek megerősítik gyermekünkkel való kapcsolatunkat, főként akkor, ha teljesen át tudjuk magunkat adni a játéknak, és nem erőltetjük gyermekünkre a saját elképzeléseinket, meghagyva a kölcsönös alkotói szabadságot játszás közben. Néhány példával szemléltetném, hogy hogyan tudunk úgy együtt játszani gyermekünkkel, hogy közben kicsit észrevétlenül tanítjuk is.

Előfordul, hogy csak megfigyeljük gyermekünket önálló játék közben, mivel csak a jelenlétünkre van szüksége. Az ilyen helyzetekben megismerhetjük, aktuálisan milyen játékba merül bele, mi az éppen kedvenc témája, módja, ahogyan játszani szeret. Azonban vannak olyan helyzetek, amikor behív a játéktevékenységébe. Ekkor lényeges, hogy érezze, minket is érdekel a játéka témája, mikéntje, és tudunk oldottan játszani. Amikor szülőként kicsit fáradtabban ülünk gyermekünk mellett a gyermekszobában, akkor természetesen nehezünkre eshet felszabadultan játszani, ezt általában gyermekünk is érzi, és úgy viszonyul hozzánk a játékban.

Amikor gyermekünk hív, hogy játszunk, akkor a játéktevékenységbe belecsempészhetünk olyan kérdéseket, amelyekkel általános ismereteket adunk át. Egy egyszerű példával szemléltetve, amikor színes építőkockával építünk, akkor lehet kérdezni a színekről, méretekről, formákról.

Közös játékaink során először gyermekünk mondja el mi az ötlete, milyen szabály szerint játszunk, aztán fokozatosan mi is hozzá adhatjuk saját elképzelésünket a közös játékhoz, amellyel felkeltjük érdeklődését egy téma iránt, és a következő játék mozzanatban, már azt fűzi tovább a gyermeki képzelet. Ilyenkor olyan kreatív ötletek születnek, amelyek egyediek, de megismételhetők más alkalommal is, ha a gyermekünk kívánja. Egy alkalommal a kisfiam talált 4-5 darab félbe vágott A4-es lapot az asztalon. Nagy meglepetésemre szétszórta a szoba padlóján, majd felhívta a figyelmemet a kedvenc szófordulatával: „Van egy ötletem!” Utána bemutatta és közben elmagyarázta mit gondolt ki. Először papírról papírra ugrált, én is utánoztam.

Utána megkérdeztem tőle:
- Mi lenne, ha rajzolnánk formákat a papírokra?
- Jó! Tudom már! –mondta.
Háromféle formát rajzolt: mosolygós arc, négyzet, téglalap. Minden lapra mást. Ezután azt játszottuk, hogy minden lapra máshogy léptünk, vagy ugrottunk, aszerint, hogy milyen forma volt rajta. Tulajdonképpen a kisfiam magától kitalált egy mozgáskottát, amihez nekem csak egy kérdést kellett feltennem.

Ha megismertük, hogy gyermekünk milyen játékokat játszik szívesen, ez alapján kezdeményezhetünk mi is játékot, amelybe belecsempészhetünk újabb ismereteket. Fontos, hogy a közös játszás során ne ragaszkodjunk tűzön-vízen át ötleteinkhez, ha azokat gyermekünk nem veszi szívesen. Tartsuk tiszteletben kívánságait, elképzeléseit játszás közben. Ha így teszünk, ő is tisztelni fogja az általunk kitalált szabályokat, játszási módokat.

Erre egy példa, amit megemlítek, amely ugyancsak a családomban esett meg. Egy olyan alkalommal, amikor éppen a kisfiam és az édesapja együtt rajzolgattak mindenféle rejtvényeket, útvonalakat, feladványokat, akkor az édesapja megmutatott egy olyan játékot, amelyet gyermekként ő is szívesen játszott. Egy A4-es lapot félbe hajtott. Pontosan a felénél húzott egy vonalat. Az egyik felére ő, a másikra pedig a kisfiam rajzolt hajókat erősen fogó filctollal. Megállapodtak, hogy összesen öt hajót rajzolnak. Majd megpróbálták eltalálni egymás hajóját úgy, hogy a saját térfelükön a filctollal erős pontot rajzoltak, ráhajtották a lap másik felére, rásimogatták, rányomták a lapot, és ha a filctoll pötty eltalálta a másik hajóját azt áthúzták.

Közös játék


Ez a játék nemcsak közös szórakozás, hanem segíthet a távolságok becslésének, a térbeli tájékozódásnak fejlődésében, ezen kívül kombinálható tovább fejleszthető úgy is, ha a hajókra számokat írunk, akkor össze lehet adni, hogy a végén ki mennyi pontot gyűjtött. Illetve a hajókra betűket is lehet írni, és amikor eltalálja valaki a másikét, akkor a hajón lévő betűvel olyan szót mond, amiben ez a betű szerepel. Ez csak néhány ötlet arra, hogy még mit lehet egy játék során a fantáziánkkal alkotni, úgy hogy ötleteink segítségével valamilyen ismeretet bevezessünk, vagy gyakoroljunk.

A közös játék során a játszótársak, a szülő és a gyermeke között szinte megszűnik a felnőtt lét gyermeklét közötti határ, de persze nem teljesen, hiszen ez idő alatt normákat, viselkedési szabályokat is közvetítünk gyermekünk felé.

Az együtt játszás során a résztvevők számára lényeges az örömteli, oldott, biztonságot adó hangulat, amelyben újabb és újabb kalandokat lehet átélni, kipróbálni ismeretlen helyzeteket.

Minden szülőnek ajánlom, hogy még egy fárasztó munkás nap után is, kicsit rakja félre az otthoni teendőket és töltsön értékes játékos perceket, órákat gyermekével. Ezek az alkalmak kihagyhatók, de soha vissza nem térő lehetőségek, nemcsak arra, hogy kölcsönösen kikapcsolódjunk, hanem arra is, hogy szeretetünket kifejezhessük egymás iránt.

Közzététel: Fejlesztés

Szólj hozzá: