Állj már meg egy lábon! Biztosan csak bohóckodsz!

0 Lájkoltad

Állj már meg egy lábon! Biztosan csak bohóckodsz! Hallottam már szülőktől ehhez hasonló mondatokat. Általában a gyermekeink nem tréfából nem tudnak megállni egy helyben, vagy szökdelni egy lábon. Nem viccelnek, nem tudják megtartani az egyensúlyukat. Többféle ok húzódhat e mögött. Az egyik az lehet, hogy a láb izomzatának tónusa, vagy ereje, nem megfelelő, és ezzel összefüggésben az egyensúlyi rendszer működésével is problémáik vannak.

A továbbiakban néhány mondattal bemutatom az egyensúlyi rendszer és a mozgásfejlődés összefüggéseit. Ha valakit a gyakorlatiasabb része érdekel, akkor érdemes egy bekezdést ugrania, mert utána néhány otthon is remekül alkalmazható egyensúlyfejlesztő eszközt mutatok be.

Az egyensúlyi rendszerünk körülbelül a várandóság ötödik hónapjától alakul ki, és már az anyaméhben érzékeli a magzat az anya mozgásait. A mozgásérzékelést olyan érzőidegeknek köszönhetjük, amelyek az ízületek mozgását közvetíti az agy megfelelő részei felé. Az egyensúlyunk is a testünk belső érzetéhez tartozik. Kezdetben a csecsemőknél a fej mozgásai ingerlik az egyensúlyi szervüket, az ingerületek az agytörzsbe futnak, és itt történik a mozgásszabályozás. A csecsemő által végzett mozgások, az érzékszerveikből, az egyensúlyi szervükből érkező ingerek bejáratnak bizonyos idegpályákat az agyban, megindulnak az agykéreg mozgatómezőiben olyan érési folyamatok, amelyek felelősek a csecsemők mozgásfejlődéséért. Az egyensúly érzékelése nemcsak a mozgásfejlődésünk, hanem idegrendszerünk fejlődésének is az egyik nélkülözhetetlen alkotóeleme. Ahhoz hogy egy gyermek meg tudjon állni két lábon, vagy egy lábon szüksége van az egyensúlyi rendszerének megfelelő működésére. Ha erre nem képes, az azt mutatja, hogy idegrendszere éretlen. A tanulási zavarokkal együtt járó figyelemprobléma mögött is az egyensúlyi rendszer éretlensége húzódhat meg. Azt gondolom, hogy ha egy óvodáskorú gyermek folyton esik-kel, képtelen megállni egy lábon legalább tíz-tizenöt másodpercig, vagy egy lábon ugrálni huzamosabb ideig, fél hintázni, illetve éppen ellenkezőleg nagyon sokat tud egyfolytában körhintázni, de nem szédül el, azzal érdemes szakemberhez (fejlesztőpedagógushoz, neurológushoz) fordulni. A szakember felméri a probléma okát, mértékét, és megfelelő fejlesztést, terápiát biztosít. Legtöbbször mozgásos fejlesztést, vagy terápiát javasolnak. Ilyen tornák például az Ayres vagy Dszit, az Alapozó, a TSMT.

Ezen kívül otthoni körülmények között is különféle eszközökkel, játékokkal egész csecsemőkortól segíthetjük gyermekünk egyensúlyának fejlődését.

Összegyűjtöttem néhány egyensúlyfejlesztő eszközt, de az alább felsoroltakon kívül még sokféle ilyen eszköz létezik.

A legkorábban használhatók a bölcső, a hinta, az Ayres tölcsér, vagy lavor, a bilibó, az egyensúlyozó deszka, a hintaló.

Aztán amikor már biztosan jár, fut, akkor lehet ugrálni trambulinon, sétálni lépegetőkkel, gólyalábbal, egyensúlyozó pedállal. Egyik lépőkőről átlépni a másikra, de a lépőköveket lehet helyettesíteni babzsákkal is.

Megemlíteném még külön a Varázspalló nevű eszközt, amely nemcsak az egyensúly fejlődését támogatja, hanem a ritmusérzék, a kreativitás és más képességek fejlesztésére is kiválóan használható.

A következő írásomban néhány egyensúlyfejlesztő játékötletet ajánlok, valamint részletesen foglalkozom azzal, hogy hogyan lehet a varázspallóval élményszerűen, játékosan elősegíteni az egyensúly, a ritmus és más képességek fejlődését.

Közzététel: Fejlesztés

Szólj hozzá: